Pehelypárna
Pehelypárna – a párnák királynője
A pehelypárna népszerűsége nem csökkent az elmúlt években. Aki ragaszkodik a hagyományokhoz és a kényelemhez biztosan rendelkezik ilyen kiegészítővel az otthonában. Előfordul, hogy a luxus jelzőt használják rá, mert elengedhetetlen kelléke lehet a minőségi alvásnak. Máig nagyon népszerű a tollasok tollának és pelyhének alapanyagként való felhasználása. A pehely a mellen helyezkedik el, nincs szára, így finom és puha érzést biztosít. Nagyon jó hőszigetelő, hosszú életű és ellenálló anyag. Kedvező tulajdonsága még, hogy sokáig megőrzi eredeti formáját. Praktikus, mert télen melegít, meleg időben pedig hűsít. Pehelypárna töltésére többnyire pehely és toll keverékét szokták használni.
A párna egy tárgy, melyet arra használunk, hogy alvás közben megtámassza a fejünket. Tapintása puha, mert a töltet toll, szivacs vagy más szintetikus anyag. Mérete, anyaga és formája nagyon változatos lehet.
Hajlamosak lehetünk azt gondolni, hogy a kialakulása nem lehet túl régi, pedig az első feljegyzések a párna használatáról Mezopotámiából kerültek elő. Természetesen akkoriban még nem az általunk használt pihe-puha kényelmes párnák jelentek meg, hanem kőből készítették és teljesen más funkciót töltöttek be, mint napjainkban. Az első párnákat nem a kényelem, hanem gyakorlati okokból készítették. Az emberek a földön aludtak és gyakran előfordult, hogy apró rovarok másztak a hajukba, orrukba, fülükbe. Ennek megakadályozására jött létre az ötlet, hogy a fejet magasabbra kellene helyezni és a gazdagabb emberek köveket tettek a fejük alá. Ez a jómódúak kiváltsága volt akkoriban.
A párnákat az egyiptomiak is használták. A kövek mellett már előfordult, hogy fadarabot is a fejük alá tettek. Úgy vélték, hogy az emberi fej a test egyik legszentebb része, így a halottak feje alá is párnát helyeztek. A görögök és a rómaiak már a kényelemre is törekedtek és puhább, lágyabb anyagokat kezdtek el használni töltetként. Így vált népszerűvé a szalma, toll és a nád. Szintén csak a gazdagok engedhették meg maguknak ezt a luxustárgyat. A többi ember részére továbbra is csak a kemény anyagok voltak elérhetőek.
Érdekesen alakult az ősi kínaiak párnahasználata. Ők is kemény anyagokat használtak, mint pl. a fa, bronz, bambusz, porcelán és kerámia, amely náluk a legnépszerűbb anyaggá vált. Tömegesen gyártották és felfedezték, hogy ha puha anyagot helyeznek rá, kényelmesebbé tudják varázsolni. Gyönyörű mintákkal díszitették őket. Japánban a gésák azért használták a párnákat, hogy a fejük magasan legyen és ne tegyék tönkre az igényesen elkészített frizurájukat.
A középkorban kiment a párnahasználat a divatból, kivételt képeztek a kismamák, akik még használták a kényelmük és az egészségük érdekében.
Az ipari forradalom hozta el a párnák fellendülését, virágzását. A párnák a kényelem és a nyugodt pihenés részévé váltak. Egyre több párna áll rendelkezésünkre és egyre több elmélet születik arról, hogy szüksége van-e rá a testünknek. Léteznek olyan elméletek, melyek szerint megtámasztja a nyakat, elosztja a terhelést, csökkenti az ízületi fájdalmat.
Ami biztos: Puha, kényelmes, szeretjük!
